Jákópapagáj (Psittacus erythacus)
Hossza: 33 cm
Szárnya: 23-25 cm
Fekete csőre: 3,5 cm
Alapszíne halványszürke, a tollak szegélye fején és nyakán világosabb, hátán sötétebb árnyalatú. Farkcsíkja egészen világos, csaknem fehéres-szürke. A kézevezők sötétszürkék. Farkfedő és farka korall-vörös. Írisze sárgás-fehér. Lába sötétszürke. A tojó csupasz pofafoltja a szem mögött lekerítettebb, a feje profilban kerekebb, míg a farktollak a hímnél ,,kilógnak" az evezőtollak alól, a
tojónál rendszerint fedetten maradnak. A fiatalok farka sötétebb vörös, az alsó farkfedők szürkék, csak csúcsi részük vörös, íriszük előbb (kb. négy hónapig) sötétszürke, majd világosszürke (egyéves korig), később sárgás és kb. 2-3 éves korban alakul ki a végleges színárnyalat.
Élőhely: Közép-Afrika, a Guineai-öböltől kelet felé Nyugat-Kenyáig és Északnyugat-Tanzániáig.
Alfajok: A P. e. timneh a törzsalaknál valamivel kisebb, nyúlánkabb, alapszíne sötétebb, farkcsíkja és hasa világosabb, alsó farkfedői vörössel átszőttek. Farka felső felülete sötét vöröses-barna, az alsó sötétszürke, csőrének felső kávája szaruszínű, alsó harmada és az alsó káva fekete. Élőhelye: Guinea déli része, Sierra Leone, Libéria és Elefántcsontparknak a Bandama folyótól nyugatra eső része (a folyó keleti részén a törzsalak él). A P. e. princeps (védett!) a törzsalaknál valamivel nagyobb, alapszíne sötétebb, a Guineai-öböl két szigetén (Principe és Fernando Poo) él.
Etetés: magvakkal, diófélékkel, gyümölcsökkel és zöldségekkel történik.
Hangja vidám füttyentésekből áll, ha megzavarják, mély, sercegő hangot hallat.
Tartása: télen fűteni kell, a beszoktatott madár tartózkodási helyén sem csökkenthető a hőmérséklet 15 fok alá, illetve a páratartalom 60-70% alá. Helyes bánásmód mellett akár 100 évig is élhet.
Fürdési igénye elhanyagolható, de a langyos vizes permetet heti 2-3 alkalommal elfogadja.
Deák János véleménye: A köztudatban úgy él, hogy ő a legjobban beszélő, ill. hangutánzó papagáj. Hamvas szürke tollazata egyszerűnek tűnik, de mégis rendkívül megnyerő. Hátránya az amazonnal szemben: stressz érzékeny, sokkal több foglalkozást igényel, az elhanyagolt példányok gyakran kitépik saját tollukat, magukba fordulnak és depressziósok lesznek.