Furcifer pardalis
A párduckaméleon (Furcifer pardalis)Fő élőhelye Madagaszkár, de Reunion és Mauritius szigetén is honos. a hímek szinezete alapján különböző színű típusokat különböztetünk meg, melyek az alábbiak:
Ambanja (Észak-Madagaszkárról, Ambanja város körzetéből, ezen belül van Ambanja Red - piros és Ambanja Blue - kék változat)
Diego Suarez (Észak-Madagaszkárról)
Nosy Be Blue (Nosy Be szigetéről, kék színű változat)
Red (Piros) változat Maroantsetra környékéről.
Létezik még a zöldes Tamatave vagy a zöld és narancsszínű Sambava és a rózsaszín Ankaramy változat is.
A hímek 52 cm, a nőstények 35 cm körüli testhosszúságúak. A hímek ragyogó és változatos színezetével ellentétben a 
nőstények többnyire egyszerűbb, barna alapon narancs-barack mintásak. A nosy be változat nőstényein kék területek is megjelennek. A fiatal állatok 6 hónapos korukig barnás, szürkés színezetűek.
A pardalis az egyik leggyakrabban tartott fajok egyike. Kezdőknek is ajánlható. Viszonylag igénytelen és gyönyörű színezetű, nagytestű faj. Fogságban a hímek kb. 4, a nőstények 3 évig élnek, de leírtak már 8 éves hímet is. A nőstények a tojásrakások számától függően nem élnek meg ekkora életkort. Természetes élőhelyükön a különböző természetes ellenségek és betegségek folytán általában már 3 éves koruk előtt elpusztulnak.
A TERRÁRIUM
Az előző részekben ismertetettek birtokában a pardalisok sem tarthatók együtt. Esetleg pár tartásával egy nagyon nagy, növényekkel jól beültetett terráriumban meg lehet próbálkozni (Nekem már évek óta bevált, de nem minden példány alkalmas rá). A kifejlett hímet legalább 50cm x 50cm x 120cm méretű, a kaméleonok tartásához használt inkább magas terráriumban tartsuk. A nőstényeknek legalább 40cm x 50cm x 80cm méretű helyet biztosítsunk.
A nőstény terráriumának aljára legalább 20 cm vastag föld-tőzeg keveréket tegyünk tojásrakó helynek. Nagyon fontos a megfelelő szellőzés a gombák és baktériumok megtelepedésének elkerülése érdekében. Huzat azonban ne legyen! Célszerű a felső és a hátsó oldalon szellőzőnyílások kialakítása. Amerikában pl. a kaméleonokat ketrecekben tartják és nagyon jók a tapasztalatok. Én most vakolathálós, favázú ketrecben tartom a kaméleonokat és nagyon beválik. Ügyelni kell, hogy elég puha és kislukú legyen a falak rácsának anyaga, nehogy a kaméleon kisebesítse az orrát miközben kifelé vágyódik.
A HŐMÉRSÉKLET ÉS A VÍZELLÁTÁS
A hőmérséklet pontos beállítása a kaméleonok jó közérzetének egyik feltétele. Ha a kaméleont nagyon alacsony hőmérsékleten tartjuk, akkor folyton a hőforrás (izzó) alatt tartózkodik, miközben teste sötétebb tónusúra változik. Ilyenkor az állat nem mozog és gyakran nem is eszik. A túl magas hőmérséklet szintén káros lehet. Ebben az esetben az állat feltűnően aktív, hiperaktív. A test világos tónusúra változik. A száj nyitva van, ezúton is hűtve az állatot. A párducoknak az ideális hőmérséklet 29.5 - 32°C nappalra, 22°C körüli éjszakai hőfokkal párosítva.
A pardalis a viszonylag magas páratartalmat kedveli, de folyamatos csepegtető itatásnál a kisebb páratartalmat is elviseli. Mivel a kaméleonok élőhelyükön a párás levegőből is vesznek fel folyadékot a napi 2-3-szori párásítás és az élő növények elengedhetetlenek. Főleg a fiatal állatok vízháztartása igényel nagy körültekintést. A párásítással 50-90%-os relatív páratartalmat biztosítsunk. A vízhiány számos vesebetegség, nyálkahártya és szemgyulladáshoz vezethet, tehát az itatásra nagyon figyeljünk oda.
A kaméleonok nappali állatok. A világítást legalább 11-12 órára állítsuk be. Jó szolgálatot tesznek a kapcsoló automaták. Célszerű a reggeli "ébresztőt" nap-kelte után tartani, hogy a természetes fény és a világítás bekapcsolása viszonylagos átmenettel történjen. Este a kaméleon 19.30 körül már elhelyezkedik éjszakára. Próbáljunk igazodni a "beépített" biológiai órához a stressz elkerülése érdekében.
ETETÉS, VITAMINELLÁTÁS
A pardalisokat a szokásos kaméleon eleségekkel etethetjük: tücsök, viaszmoly, gyászbogár-, rózsabogár lárva, légy, szopós egér, a frissen kikelt állatoknak muslinca, apró tücsök, molylepke adható. Az állatok táplálását a korhoz és a mérethez kell igazítani. A fiatal állatoknak - gyors fejlődésük miatt - ad libitum (mindig legyen előtte) adjunk eleséget.
Ügyeljünk a táplálék jóltápláltságára és vitaminozására. Az előző részekben ismertetett A, D3 vitaminozás a pardalisnál is használható. A kifejlett állatokat naponta/kétnaponta etessük. A nőstényeket pároztatás előtt célszerű "feltuningolni", felkészíteni a tojásképzésre megfelelő mennyiségű és minőségű eleséggel. Hasonlóan kell figyelni a tojását lerakott, kimerült nőstény víz és táplálék ellátására. A pardalisok a természetben is meglövik a kisebb hüllőket, kétéltűeket így, ha módunkban áll ezzel is kiegészíthetjük étrendjüket. Más kisebb hüllőket, kétéltűeket (anolisok, gekkok) ezért ne tartsunk a pardalissal együtt, mert esetleg "eltűnhetnek".
TENYÉSZTÉS
Mielőtt a pardalisokat tenyésztésbe fognánk győződjünk meg arról, hogy különnemű egyedekkel rendelkezünk-e. A kifejlett hímek jóval nagyobb mérete, színezete és vastag faroktöve biztos ivari dimorfizmus, így felnőtt korban a nemek jól elkülöníthetők. A pardalisok 6 hónapos korukra válnak ivaréretté, de tenyészérettségüket csak 1 éves korukra érik el. A fiatalon tenyésztésbe vont nőstények hamar elpusztulnak.
A nőstény terráriumában legalább 20cm vastagságban legyen tojásrakó közeg, föld, melyeket száraz levelekkel fedve tehetünk még vonzóbbá hímkaméleonunk "szíve választottjának". Ha megfelelő időpontban szeretnénk állatainkat párosítani, akkor elég a nőstény reakcióit figyelni. A párzásra kész nőstény viselkedése gyökeresen megváltozik, kevésbé agresszív. Ilyenkor próbáljuk egy megfelelően nagy, mászóágakkal teli terráriumba helyezni a hímmel együtt. Amikor a hím észreveszi a nőstényt színei ragyogóbbak lesznek, oldalát mutatja a nősténynek, majd fejbólogatások közben megindul felé. Ha a nőstény nem párzásra kész , akkor száját kitátva fenyegetően fújtat a hím felé. Ilyenkor azonnal vegyük ki a nőstényt és próbáljuk meg néhány nappal később összerakni őket. A természetben a párzást az évszakok, azaz az eső mennyisége szabályozza. Egy kis mestreséges szárazabb évszak utáni bő víz és táplálék biztosan eredményesebb párzást eredményez.
Ha a nőstény párzásra kész, akkor a hím az udvarlást követően utoléri, rámászik. A párzás kb. 10 percig is eltarthat. A nőstény a párzás után még kb. 3 napig marad fogadóképes. Utána agresszívvé válik. Jobb, ha a párzáskor jelen vagyunk az esetleges harcok megelőzése végett. A párzást követő 31-45. napon a nőstény méretétől és korától függően 10-46 db tojást rak az általa ásott üregbe. Ásás közben ne zavarjuk meg a nőstényt. Lehet, hogy teljesen el is tűnik az üregben. A nőstény a üreget a tojásrakás után befedi. A tojásokat célszerű azonnal kivenni és keltetőbe helyezni. A tojásokat 24-28°C-on nagyon enyhén nedves vermikulitban vagy perlitben, de magas páratartalmú (70-100%) levegővel keltessük. 
Vigyázzunk, hogy kondenzvíz ne érje a tojásokat! A tojásokat minden nap ellenőrizzük és a penészeseket vagy teljesen beesetteket távolítsuk el. A kisebb horpadások, színesedések nem jelentik feltétlenül a tojás megromlását. A kelés a hőmérséklet függvényében tojásrakást követő 159-323. napon várható.
A kicsiket az első két hónapban a kifejlettebbeknél valamivel alacsonyabb hőmérsékleten (25°C), külön-külön kis, lehetőleg substratum (aljzat) nélküli terráriumban, műanyag edényben tartsuk. A aljzat nélküli helyen könnyebben megfigyelhetjük az állat székletét, táplálkozását. A megfelelő nagyságú mászóágakat itt se felejtsük el. 1 hónaqpos p. A kicsiknek naponta 3 alkalommal párásítsuk, mivel hamar dehidratálódnak. Naponta kétszer etessük őket hetes tücsökkel, muslincával, kis legyekkel, melyeket gazdagon vitaminozzunk. A kicsiket is napoztathatjuk, de vigyázzunk, hogy erős, közvetlen napon sokáig ne legyenek.